csősz (főnév)

1. Mezőőr; a szántóföldeken levő termény, termés, illetve a gyümölcsösökben érő gyümölcs őrzésére felfogadott férfi.
A csősz minden nap többször is bejárta a rábízott területet. A gyümölcsösgazda a szüret előtti hónapban egy csőszt is felfogadott, hogy őrizze az érés végén levő gyümölcsöket.
2. Parkőr; díszkert, park növényzetének, berendezési tárgyainak és tisztaságának őrzésére alkalmazott személy.
A kastélyban egy csősz vigyázott a park virágaira. A csősz sétája során felszedegette a lehulló gallyakat.
3. Iskolai: Felügyelő tanár dolgozatírásnál, írásbeli vizsgáztatásnál.
Az érettségi vizsgán két csősz járkált a padsorok közt. A csősz kiszúrta, hogy az egyik tanuló puskázni próbál.
4. Argó, ritka: Jegyellenőr tömegközlekedési vállalat alkalmazásában, aki a járműveken illetve a járatok állomásain, megállóiban az érvényesített menetjegyek, bérletek meglétét ellenőrzi.
A metrók mozgólépcsőinél csoportosan álldogálnak a csőszök. A villamosra felszálló férfiról nem derült ki azonnal, hogy csősz.
5. Átvitt értelemben, ritka, költői: Őr, felügyelő, aki/ami bizonyos dolog, jelenség, megnyilvánulás felett őrködik, azt irányítja, felügyelete alatt tartja.
"Szerelmünk csősze szívem dobbanása" – írta a költő egyik verssorában. A lelkiismeret a becsület csősze.

Eredet [csősz < ómagyar: csősz < mongol: zsise, zsucse (őr, őrködik)]
Kifejezés: Szabadon jár, mint a csősz lova – (szabadon jár-kel).

[forrás: wikiszótár]