Bizonyára megosztja a mai Szépművészeti Mellény bejegyzés kedves olvasóinkat. Vajon szabad-e Marc Chagall, és más festőóriások után valaki olyat bemutatni, akiről még nagyon kevesen hallottak? Aki csak azt festi amihez kedve van, tekintet nélkül a mélységes mondanivalóra? Aki még egy művészeti egyetemet se végzett el?! Hát persze hogy! A napimellény szerkesztői nem fennkölt sznobok. És szeretnek népszerűsíteni bárkit, aki mellénybuzi megérdemli.
Wittmann Blanka kisasszony mézesmázos nem kevés humorral nyakon loccsantott meseképeire itt bukkantam rá, és olyan remek leírást fűzött önmagához, hogy meg sem változtatnám. Nos íme:
"Ha valami önéletrajzra vagy öndefinícióra lenne szükség:
- Wittmann Blanka Hedvig- 1987 március - Budapest- Nem tanultam és nem tanulok se képzőn, se iparon- volt két kisebb kiállításom- azt festem le ami a fejemben van, meglehetősen keveset szoktam gondolkozni azon,hogy van-e dolognak értelme vagy mondandója- a rossz képeket megsemmisítem, a jókat megveszik, a legjobbakat édesanyám lenyúlja.
Régebben (1 éve) leginkább az állatok és a királylányok érdekeltek, mostanság az instant fényképezőgépek. Konkrét címük nincs, de elég könnyen beazonosíthatóak: régebbiek: repülő tyúk, undok királylány, iphone-t nyomkodó királylány, körmöt lakkozó csaj, piroska, félpucér szeplős tinédzser és egy makimajom. A majom tulajdonképpen egy karcsú lóri és már csak 2500 él belőle, de ez mellékes információ. A képhez tartozó sztori szerint dollármilliomos és szeret bridzselni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése